Nagyböjti készület

A Szent Erzsébet Karitász Csoport évről-évre a nagyböjt elején imaórát tart, melyre meghívja a templomi közösséget is. Idén, mint az elmúlt évben is, Hamvazószerda utáni pénteken délután a Közösségi-ház kápolnájában gyűltünk össze. Ez alkalommal Priskin Zsolt diakónusunk elmélkedése készített fel bennünket a nagyböjti útra:

A keresztút első stációja indította el azt a gondolatsort, melyben az ítélkezést állította elénk, mely mindnyájunkat kísért.

A tanításban saját életéből hozott példával is illusztrálta az ítélkezés megjelenését.

Elgondolkodhattunk saját életünk ítélkezésein, milyen könnyen tudjuk a másikat kritizálni, megítélni, nem tudatosítva azt, hogy valójában a saját gyarlóságainkat ítéljük el a másikban.

(Most, hogy írom ezeket a sorokat: a szálka és a gerenda krisztusi példázata jutott eszembe.)

Az elmélkedést követően, emlékezve a tavalyi évben a Fájdalmas Szűzanyával eltöltött imaóránkra, melynek elmélkedései mélyen a szívünkbe vésődtek, újra elmondtuk a Hétfájdalmas rózsafűzért azokkal a különleges gondolatokkal, melyeket a Szűzanya tanított afrikai jelenésekor. (Az elmélkedések a Szent Szűz 1981-ben kezdődött ruandai, Kibehóban történt jelenései idejéből valók. Az egyik diáklánynak, aki a ruandai népirtás áldozata lett, tanította a Szűzanya. Marie-Claire, látnok haláláig terjesztette, tanította a Hétfájdalmas rózsafűzért, mely a korábbi századok óta feledésbe merült. A jelenést a Vatikán elismerte.)

A rózsafűzér elmondása után elcsendesedve az Oltáriszentség előtt tovább elmélkedhettünk a tanításról és az imádsághoz kapcsolódó gondolatokról. Ítélkezésről, szenvedésről, saját életünkről, szolgálatunkról. Jézus elé vihette ki-ki a saját örömét, fájdalmát.

Végezetül Szent-Gály Kata Keresztúton című verses imádságával készültünk fel a keresztútra.

Szent-Gály Kata: Keresztúton

"Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig."
(Iz 49,6)
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?
Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?
Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

Imaóránk befejeztével a templomban Jézus keresztútja a családban elmélkedéseivel jártunk stációról-stációra.

Nagyböjt kezdetén a szent negyven napra közösségünk felkészülten indulhatott Krisztus szenvedésének és dicsőséges feltámadásának megünneplése felé.

Minden kedves testvérünknek áldott Húsvétot kívánunk!

Kovács Jánosné és önkéntes társai
Szent Erzsébet Karitász Csoport