Lelkigyakorlat Magyarszéken

2006 augusztus 9-11-ig a Magyarszéki Karmelita Kolostorban voltunk lelkigyakorlaton a Pécsegyházmegyei Karitász szervezésében. A szekszárdi Karitásztól ketten vettünk részt.
Miután az "Emmaus" Vendégházban délelőtt szálláshelyünket elfoglaltuk, megtapasztaltuk, hogy itt valóban csend és imádság vesz körül bennünket Isten jelenlétében.

A két nap alatt meghallgattuk Szalai János és Kele Pál atyák előadásait, melyekben az élet és halál kultúrájáról szóltak. Az elhangzottakból néhány gondolat:
"Igen" az életre. Az élő Isten az, aki a világot teremtette, s a bűn hozta a világba a halált. Az Isten Lélek, aki Krisztusban azért jött közénk, hogy nekünk életünk legyen. Ha Isten mellé akarok állni, ki kell tárni előtte szívemet, lelkemet. Az életet tőle ajándékba kaptam, de fontos, hogy ez az élet, az én életem is értékes és hasznos élet legyen. Isten az embert saját hasonlatosságára teremtette, nőt és férfit teljes egységben: ez az ember!

Elhangzott még az is, hogy halálunkkal megváltozik a testünk, ahogy Pál apostol mondja: "Elvettetik /az/ érztéki test, feltámasztatik /a/ lelki test", tehát lélekben tovább élünk Istennél.
Isten azért adta Mózesen keresztül a tízparancsolatot, hogy az ember aszerint éljen. A bűn azonban megrontotta az embert, ezért saját erejéből képtelen aszerint élni, s Isten nélkül szerencsétlenné válunk. A hívő ember azonban nem nézheti lelkiismeretfurdalás nélkül az Istentől való elfordulás rettenetes következményeit.

Isten mentse meg az embert a Tőle való teljes elfordulástól!

Az elhangzott előadásokon kívül részt vettünk a Karmelita nővérek belső imáin, Szentmiséin és a Vesperáson. Felejthetetlen volt számunkra a zsoltározások alkalmával a nővérek csodálatos éneklése. Átéltük azt, amit Aranyszájú Szent János ír a zsoltározásról: "Dávid angyali szolgálata készteti Isten szolgáit, s így mennyeiekké teszi a földet". Úgy éreztük ott valamennyien, hogy ezzel az örökké tartó mennyei liturgiába kapcsolódunk és valóban lehozzuk a mennyet a földre.

Korossy Józsefné